Még nem írtam nektek kölyökkorom két nagy eseményéről! Már 10 hónapos vagyok, majdnem felnőtt. És igazi kósza! Ugyanis még egész fiatalon részt vettem a kószaportyán. Nagyon érdekes volt! Először is sokat vonatoztunk, utána sétáltunk. De még mennyit! Este Newsee sátrában aludtam, majd megint sétáltunk, és megint vonatoztunk... nagyon tetszett!
Igazából először voltam erdőben. De jó volt! Sok-sok szagolni valót találtam, és bizony sok állatkát szívesen megettem volna. De végül megkegyelmeztem mindenkinek (főleg, mert nagyon vigyáztak rám).
Nyáron a cserkésztáborba mentem el. Az sem volt könnyű menet! Rengeteg gyerek, és mind engem nyúzott. Jobban elfáradtam, mint amikor dolgozom! Azaz ugyanannyira fáradtam el, csak nem 2 órát nyúztak, hanem 6x10-et. Felért egy tanfolyammal! A nagyok észre is vették, bele is foglaltak a tábori dalba:
A Pankát meg hagyd békén végre,
lehet, hogy így megőrül a végére!
Persze nem őrültem meg (nem olyan fából faragtak!) És a legfontosabb: ekkor is sátorban aludhattam. Az meg egy kutyának nagyon nagy élmény! Főleg egy ilyen hűségesnek, amilyen én vagyok! (Látjátok, hogy alszom a sátorban?)
Várom már a következő ilyen megmozdulást. Bízom benne, hogy egy kicsit jobban fogom bírni, és a gyerekek is normálisabban fognak hozzám állni.
