Igen, tudom, rég írtam blogot, de annyi dolgom volt... de most olvashatjátok a mese folytatását.
Hogy repül az idő! Már 4 hónapja dolgozom a Napfény Házában. Minden reggel felszállunk a HÉV-re (ott sok-sok barátom van, megismernek, szeretnek az emberek), majd leszállunk Szilasligeten. A megállótól kb. 10 perc séta, és ott is vagyunk a Wesselényi utcában.
8 óra után az ellátottak is megérkeznek, szépen, egymás után. Majd kibújok a bőrömből örömömben, amikor új és új kedves ismerős érkezik! Ők is örülnek nekem, de egy kiskutya bohókás örvendezését senki nem tudja felülmúlni. Mindenkit külön köszöntünk, a gazdim és a kollégái mindenféle játékokat, könyveket adnak nekik, vagy beszélgetnek, rajzolnak, színeznek... Így mondják: EGYÉNI FOGLALKOZÁS és RÁHANGOLÓDÁS A NAPRA.
Ezt követi 10 órától a ZENÉS KÖSZÖNTŐ. Ilyenkor mindenki körbe ül, a kezébe vesz egy hangszert, és kezdődik a zene-bona! Közben megbeszélik a hét napjait, az időjárást, és minden héten valami más és más érdekes dolgot. Beszéltek már az őszről, az állatokról, a színekről… minden témához hozzá illő verseket mondanak, képeket nézegetnek, énekelnek. Nagyon érdekes ez kutyaszemmel is, főleg, hogy azért ilyenkor nekem is van feladatom! Pl. jól lehet mutatni rajtam, hogy fúj a szél (akkor fújsz jól, ha lengedezik a szőröm), el lehet küldeni a szükséges eszközökért (pl. labda), és ha valaki esetleg egy kicsit elbambult, azt is hamar „vissza tudom hozni” a csoportba.
A köszöntő után rövid torna következik. Azt nagyon-nagyon szeretem! Ugrálunk, szaladgálunk, dobálunk… mindig más történik. De hetente egyszer nem rövid az a torna! Olyankor akadálypályát építünk (ha jó idő van, az udvaron), és hullahoppoznak, ugróköteleznek, szaladgálnak, fociznak az ellátottak, a dolgozók és a kiskutyák is.
Ha nem a mozgásos nap van, akkor torna után vagy valamilyen kézműveskedés következik (színezés, festés, gyurmázás, ragasztás, stb.), vagy egy mesét játszanak el (úgy mondják, dramatizálnak), vagy énekelnek, mondókáznak tovább, de olyan is volt már, hogy fogták magukat, és elmentek csavarogni. Az biztos, hogy bármit is csinálnak, jól elfáradnak benne!
Fél 12-12 körül ebédelnek. Olyankor én a csoportszobában szomorkodom. Hiába, még egy terápiás kutyának sincs helye az étkezőben. Ezt belátom, bár nem értek vele egyet… Igenis, szívesen odamennék, és ebédelnék én is!
Ebéd után csendes pihenő következik. A legtöbb ellátott lefekszik, ha valaki esetleg nyugtalan, az mellé én is odaheveredek. Ilyenkor a gazdim vagy a kollégái mesélnek, esetleg valami mesét néznek DVD-ről. Ez a nyugalom, az elcsöndesedés ideje. Kell is a pihenő! A délelőtt nagyon elfáraszt mindenkit. Nem véletlenül: a sok élmény, mozgás, gondolkodás, figyelem, tanulás sok energiát követel az ellátottaktól.
A csendes pihenőt követően szabad foglalkozás van, de ilyenkor sincs senki egyedül: a gazdim és kollégái (valamint állandó segítőjük, azaz én) mindenkinek segítenek a játékban, az olvasásban, a színezésben, tehát abban, amire éppen kedve támadt. Nem véletlen, hogy amikor jönnek a szülők, akkor legtöbben nem is akarnak hazamenni!
Hát így fest egy napunk a Napfény Házában. Legközelebb a „különlegesebb” programjainkról írok nektek. De ha felénk jártok, gyertek be, és nézzetek meg minket saját szemetekkel! Ha akarjátok, életünket a facebook-on is nyomon követhetitek, keressétek Napfény Háza Kerepest!
