Szombaton szörnyű napom volt! Pedig olyan jól kezdődött!
Hajnalban mentünk sétálni, így nem volt melegem. Jókat szaladgáltam, frizbiztem. Kutya még nem volt kint (negyed 6 lehetett), de találtam egy kellemes szagnyomot. Egy szuper kutya kakiját!
Persze belehemperegtem. Szerencsére sok volt, jól be tudtam kenni magam, egyenletesen narancssárga/világosbarna lettem.
Én nem értem az embereket! Ilyen domináns szaggal mentem Newsee-hoz, ő meg "hagyj békén!" felkiáltással odébb küldött. Még a pórázt sem adta rám. "Na nem baj" - gondoltam. "Majd a Papáéknál!" Ahogy én hittem! Kaját kaptam, de senki sem simogatott, sneki nem szeretgetett... Newsee lemosta rólam a domináns anyagot, de a szag megmaradt. Ennek eleinte örültem, de hiába... egész nap nem nyúltak hozzám! A gazda otthon sem volt, olyan órák is voltak, amikor Frigyessel csak kettesben voltunk (ő legalább értékelte az illatomat). Amikor megjöttek (Papa, Mama és Kacsa), akkor a Kacsi játszott velem egy kicsit, de utána újra magányos lettem...
Este jöttek meg Newsee-ék. Ő szeretgetett, de akkor már nagyon magam alatt voltam. Hazamentünk, és szörnyű gyalázat ért: MEGFÜRDETTEK! Egy mudit!
De azóta legalább ugyanúgy bánnak velem, mint előtte.
Tanulság: hülyék az emberek. Meg sem érdemlik, hogy szuperkutya-szagot vegyek magamra!
