Nem értem! Mostanában sokat vagyunk itthon. Ez jó, de valami furcsa hiányérzetem van, mintha nem lenne minden rendben. Ok, naponta 3x sétálunk, meg többet megyünk Mamához/Papához. Többet is gyakorlunk (egyszer nézzétek meg, milyen okos lettem!). De nem vonatozunk (nem is szeretem igazán, de most valahogy hiányzik), nem megyünk a loviba...
A hám is csak gyakorláshoz kerül rám, senki nem nyúz, nem nyaggat. Lassan ki is jövök a gyakorlatból.
Meg tudná valaki mondani, mi történt?
Szombaton szörnyű napom volt! Pedig olyan jól kezdődött!
Hajnalban mentünk sétálni, így nem volt melegem. Jókat szaladgáltam, frizbiztem. Kutya még nem volt kint (negyed 6 lehetett), de találtam egy kellemes szagnyomot. Egy szuper kutya kakiját!
Persze belehemperegtem. Szerencsére sok volt, jól be tudtam kenni magam, egyenletesen narancssárga/világosbarna lettem.
Én nem értem az embereket! Ilyen domináns szaggal mentem Newsee-hoz, ő meg "hagyj békén!" felkiáltással odébb küldött. Még a pórázt sem adta rám. "Na nem baj" - gondoltam. "Majd a Papáéknál!" Ahogy én hittem! Kaját kaptam, de senki sem simogatott, sneki nem szeretgetett... Newsee lemosta rólam a domináns anyagot, de a szag megmaradt. Ennek eleinte örültem, de hiába... egész nap nem nyúltak hozzám! A gazda otthon sem volt, olyan órák is voltak, amikor Frigyessel csak kettesben voltunk (ő legalább értékelte az illatomat). Amikor megjöttek (Papa, Mama és Kacsa), akkor a Kacsi játszott velem egy kicsit, de utána újra magányos lettem...
Este jöttek meg Newsee-ék. Ő szeretgetett, de akkor már nagyon magam alatt voltam. Hazamentünk, és szörnyű gyalázat ért: MEGFÜRDETTEK! Egy mudit!
De azóta legalább ugyanúgy bánnak velem, mint előtte.
Tanulság: hülyék az emberek. Meg sem érdemlik, hogy szuperkutya-szagot vegyek magamra!
Nagyon kegyetlen az élet! Képzeljétek: DIÉTÁZNOM KELL!!!
Amikor elkezdtek Pufinak szólítani, az még tetszett. Olyan jól hangzik, ráadásul mindig kedvesen, becézgetve mondták. Azért más a "gyere, Pufikám!", mint a "Panka, mit csinálsz? Hozzám!"
De Newsee egyszer csak (nem tudom, miért) úgy döntött, hogy a töltött zokni alak helyett kutyaformám legyen. Pedig nekem a labda forma is megfelelt!
És most visszafogták a kajámat... a napi 3x20 perc futás tetszik, de az, hogy nem kapok eleget enni, az tragédia! van ombudsman-jük a kutyuknak?
Pár napja egy barátom meghúzta a fülem, mert régen blogoltam. Igaza volt, de annyira elfoglalt vagyok!
Először is: dolgozom a gyerekekkel (időnként). Tetszik a dolog, de akkor is fárasztó!
Másodszor: nagy harcaim vannak Frigyessel, egy pofátlan macskával. Rendre kell szoktatnom a dögöt, és ez sok időbe telik!
Harmadszor: vadul készülök a vizsgára, ami valószínűleg augusztusban lesz. Szurkoljatok!
Negyedszer: ellenségeim azt terjesztik, hogy meghíztam. Pedig csak erős vagyok! De ezt Newsee nem hiszi el, ezért kegyetlenül diétára fogott!
Tehát be kell lássátok: nem könnyű az életem.
Azért egy kicsit írok arról, mit szeretek csinálni szabadidőmben!
1. A kedvenc tevékenység persze az evés. Alapvetően válogatós lennék, ha engednék. De nem engedik! Így gyakorlatilag bármit megeszek (hiszen úgysem kapok mást). Kutya mivoltomat meghaladóan önzetlen vagyok: Newsee-t meg szoktam kínálni a kajámból, ha valami nagyon finomat kapok.
2. Aludni is nagyon jó! Bárhol, bármennyit.
3. Sétálni is szeretek, főleg a szabad szaglászást. De azért az sem baj, ha jön egy másik kutya, akivel futhatok.
4. Labdázni kint is, bent is jó! Csak legyen, aki dobálja nekem!
5. Bunyózok a Kacsával. Ezt csak vele szoktam. Kemény harcaink vannak!
6. Játszom a papámmal. Bármit.
7. Gyakorlok. Az nagyon szuper! Élvezem, milyen ügyes vagyok.
8. Fogadom hódolóimat... előző életemben szerintem celeb voltam.
Ennyi tevékenység mellett megérthetitek, hogy néha nincs időm blogolni!
Egyéves vagyok!!! Az már bizony felnőtt. Lassan jön a vizsga is, bár attól kicsit félek... Állatorvosi vizsgálat előtte, meg temperamentum-teszt (ahol megnézik, harapós vagyok-e). Ahhoz tartozik fájdalom-stressz vizsgálat is! Előre is: AUUUUUUUUUUUUUUUU!!!
De egyelőre ne féljünk, inkább nézzük, mit tesz egy ilyen komoly, felnőtt kutya!
Először is: ha van hó, ás benne.
A megharcolja a maga harcát a kecskével.
Bandázik.
És legszívesebben: játszik!!!
Legközelebbi bejegyzésemben megmutatom, hogyan fejlesztem a gyerekeket!
Még nem írtam nektek kölyökkorom két nagy eseményéről! Már 10 hónapos vagyok, majdnem felnőtt. És igazi kósza! Ugyanis még egész fiatalon részt vettem a kószaportyán. Nagyon érdekes volt! Először is sokat vonatoztunk, utána sétáltunk. De még mennyit! Este Newsee sátrában aludtam, majd megint sétáltunk, és megint vonatoztunk... nagyon tetszett!
Igazából először voltam erdőben. De jó volt! Sok-sok szagolni valót találtam, és bizony sok állatkát szívesen megettem volna. De végül megkegyelmeztem mindenkinek (főleg, mert nagyon vigyáztak rám).
Nyáron a cserkésztáborba mentem el. Az sem volt könnyű menet! Rengeteg gyerek, és mind engem nyúzott. Jobban elfáradtam, mint amikor dolgozom! Azaz ugyanannyira fáradtam el, csak nem 2 órát nyúztak, hanem 6x10-et. Felért egy tanfolyammal! A nagyok észre is vették, bele is foglaltak a tábori dalba:
A Pankát meg hagyd békén végre,
lehet, hogy így megőrül a végére!
Persze nem őrültem meg (nem olyan fából faragtak!) És a legfontosabb: ekkor is sátorban aludhattam. Az meg egy kutyának nagyon nagy élmény! Főleg egy ilyen hűségesnek, amilyen én vagyok! (Látjátok, hogy alszom a sátorban?)
Várom már a következő ilyen megmozdulást. Bízom benne, hogy egy kicsit jobban fogom bírni, és a gyerekek is normálisabban fognak hozzám állni.
Meséltem már ivartalanításom történetét? Azzal kezdődött, hogy szeptemberben, 6 hónapos koromban, tehát elég korán tüzelni kezdtem. Nagyon furcsa volt! Jött a sok-sok felnőtt kutya, és olyan szokatlanul viselkedtek... nem játszani akartak, de hogy mit, azt nem tudom. Newsee kicsit megijedt, és 1 hétre be is zárt (még a loviba sem mehettem ki). Aztán az élet visszaállt a normális kerékvágásba.
December 22-én Kacsa és Newsee beültettek a kocsiba (azt szeretem ám!!!), és elmentünk utazgatni. Amikor megérkeztünk, bementünk egy házba. Ott egy ismeretlen, de jó szagú ember (később megtudtam, hogy Fofónak hívják, és állatorvos) megszúrt egy tűvel, és elaludtam.
Jó sokára ébredtem, a kocsiban, Newsee ölében. Valami volt a nyakamon, fájt a pocim, és nagyon gyenge voltam. Ölben vitt fel a Papához és a Mamához, ahol Frigyes, az ősellenség macska sem kötözködött, megszagolt, és békén hagyott. Enni, inni sem tudtam, zsongott a fejem, és csak szundizni akartam. Ezért haza is kocsival vittek, és reggelig aludtam.
Lassan elmúlt a fájdalom. De a nyakamon lévő lavórt csak nagyon-nagyon sokára vették le!!!!! Nem tudtam tőle vakarózni, nem tudtam nyalogatni a sebet sem, és mindenhová beakadt, tehát elég bosszantó volt.
Január 2-án került le rólam a gallér. Akkor viszont újra kezdődött az élet! Simán ismerkedhetek kanokkal, azzal játszom, akivel akarok. Vakarózhatok, nyalogathatom a pocim, tehát normális kutyuéletet élhetek.
Összességében: megérte. De nem kívánom vissza azt a 10 napot!
Péntek van, ez az én munkanapom. Ilyenkor Newsee bevisz magával a munkahelyére, és ott kiszolgáltat sok-sok gyereknek. Alapvetően szeretem... csak rám kerül a hám, és olyankor mindenkihez aranyosnak, kedvesnek kell lennem, és nem bújhatok el.
Biztos érdekel titeket, mit is csinálok bent, terápiás kutya-tanoncként... Elmesélem.
Először is visszahozom a cuccokat, amiket eldobnak > tanítom a dobást és a figyelmet.
Másodszor: ha nem dobják el, elveszem > csökken a reakcióidő, javul a gyorsaság, az észjárás.
Harmadszor: kezet fogok azzal, aki ügyes.
Negyedszer: segítek kinyújtani a görcsbe rándult kezecskéket.
Ötödször: megvigasztalom azt, aki szomorú.
Hatodszor... sok-sok minden van még.
Ha nagy leszek, akkor heti 2-3 alkalommal járok majd be... de azért még elég fiatal kiskutya vagyok. Estére nagyon elfáradok, lefekszem, és csak vakartatom a hasam...
Most is ezt fogom tenni, így befejezem az írást. Legyetek jók, és vakartassátok ti is a pocitokat! Vau!
A tesóimról még nem beszéltem!
Heten születtünk, és kezdetben alig lehetett megkülönböztetni minket. Egyszerűen "tüncimünci böngyörszőrű kiskutyák" néven futottunk. Aztán kezdtünk fogyni. Ma már csak Ördög, az öcsém, és Tappancs, a húgom él a lovardában. A féltestvérem, Heri van velük (Herkules néven futott, csak aztán kiderült, hogy lány), valamint a Mama.
Ördög valóban nagy gengszter, ezt a lovak és Muki, a kecske is megmondhatja, hiszen elég keményen támadja őket.
Mukiról még nem beszéltem! Ő Newsee nagy haverja, tehát amikor reggel megérkezünk a lovardába, az első utunk hozzá vezet. Már megtanultam, hogy (sajnos) nem szabad bántani. Így amíg simogatják, csak nyüszögök... A mamájával, Hófehérrel élt együtt, de őt pár hete ellopták (hogy akadjon a torkán annak, aki elvitte!!!). Egyébként elég jófej, csak Ördöggel szokott hadakozni (valami miatt utálja, ha megharapják a lábát).
A lovak: Csoszi és Büszke. Sok közöm nincs hozzájuk, néha meghajtom őket (főleg ha Ördög hív), de általában megvernek érte, így inkább nem törődök velük.
Én reggel fél 8 körül szoktam a lovardába érni. Eleinte jót játszom a bandával, de amikor sötétedni kezd, akkor megijedek. Még sosem felejtettek ott, de azért csak akkor nyugszom meg, amikor fél 6 körül Newsee megjön értem. Akkor nagy az öröm, felugrálok (minél sarasabb vagyok, annál jobb), és máris helyre állt a világ.
Először is egy pár szót magamról! Panka vagyok, 2011. március 18-án születtem Isaszegen.
Anyukám Molli. Nézzétek, milyen szép!!! Igazi, hamisítatlan mudi hölgy. Ma már sajnos ő is ivartalan, így ilyen gyönyörű kölykökre nem számíthattok!
A papám neve Pongó volt, ő sajnos már nem él.
Ilyen voltam, amikor május elején Newsee hazavitt magához:
Látjátok? Cérnaszál farkinca, kajla fülek... És milyen kicsike voltam! Nézzétek a fejem! Milyen pici egy felnőtt nő (Newsee) kezéhez képest!
A kiképzésem elkezdődött, mihelyt Newsee hazavitt magával. Meg kellett ismerkedjek a nyuszikkal, a pórázzal, és a városi közlekedéssel. Ül, fekszik, gyere ide, fúj... egészen pici koromban is ismernem kellett már ezeket a parancsokat. Hiába, nem könnyű a kiskutyák élete! De azért az időm nagy részét játékkal töltöttem!
Azért néha dolgoznom is kell ám! Hétfőtől csütörtökig amíg Newsee dolgozik, én a lovardában bulizok a tesóimmal, a mamámmal és egy-két haverral. De pénteken bekísérem, és segítek neki játszani a gyerekekkel. Ez néha tetszik nekem, néha nem, de sajnos nem én hozom a döntéseket.
Ez az irodában a helyem. Ki lehet bírni, nem?
Egyébként én vagyok az abszolút kedvenc... itt pótpapámmal, a legjobb barátommal játszom. Nála születtem, ő a mamám gazdája, tőle kapott Newsee is. Ismerkedjetek meg vele, mert biztos, hogy lesz még róla szó!
Kicsit elfáradtam, így mára befejezem a blogolást. Viszlát, vau-vau!
